A hely, az remek: Római Pince / Hévíz

2015. május 10. 20:02 - TR8

Ha már Balaton, akkor gondoltam meglátogatjuk egyik régi, jól bevált éttermem. De az sajnos nem volt nyitva(erről majd megemlékezünk egy későbbi posztban).

Mivel Hévíz útba esett és arra nem sokat járok, így ezt választottuk új úti célnak. A képek a weboldalon elég meggyőzőek voltak, a kérdés eldőlt, irány Hévíz, Római Pince. A városban nagy volt a nyüzsgés, vodka, kaviár még a fagyiban is. Hiába, ha már hozzák a rubelt, valamit mutatni kell. Az étterem az egregyi városrészben található. Mivel a környéket egyáltalán nem ismertük, ezért a gps navigált, amivel általában semmi gond, de mindig vannak kivételek. A helyzet akkor lett furcsa, mikor elfogyott az aszfalt a kerekek alól. 1,5 km volt a célig, itt már nem volt visszaút, bevállaltuk.

Vadregényes utunkat letudva, megpillantottuk a gyönyörű panorámát. És persze, hogy ott már megvolt a hiányzó aszfalt is(amin hazafele egyenesen legurultunk a városba). Egy két rossz szó a gps-re, majd leparkoltunk pont a hely előtt. Megérkeztünk:

Az egész hegyi úton jobbról-balról vendéglők, pincék, vendégházak és rengeteg orosz. Barátnőmnek, ahogy nekem is azonnal megtetszett a hely. Nem az oroszok miatt.

Belépve egy panorámás kerthelyiség fogadott, ami félig tele volt. Pont annyira, hogy azért még lehetett válogatni az asztalok között. Leültünk megkaptuk az italokat, körbenéztünk, és elkezdtük böngészni az étlapot, ami teljes egészében a magyaros vonalat képviseli. Ami fájdalmasan érintett, az az, hogy olyan hosszúra sikerült, hogy nyugodtan lehetett volna belőle íratni egy olvasónaplót. Végül nehezen, de sikerült választani. Amíg vártunk nézegettünk, a pincét, panorámát, egymást. Nagyon jó hangulata volt a kerthelyiségnek, főleg úgy, hogy onnan néztük végig a napnyugtát.

Negyed óra sem telt el és már érkezett is a gulyásleves, direkt csészében kértem, hogy maradjon hely a főételnek is. Ezt utólag már bánom, mert a leves nagyon jól sikerült. Barátnőm is oda volt érte, pedig ritka, hogy gulyást rendelne. Most sem így történt, mosolyogva ette meg az én rendelésem.

Közben mögöttünk többen is a blini-t, az orosz palacsintát keresték az étlapon. Ami persze nem volt. Újabb negyed óra után már kaptuk is mindketten a rendelt grill tálat, csárdásan.

Ha jól emlékszem (sajnos a honlapon az étlap nem elérhető), hátszín, roston csirke, debreceni kolbász, és talán vaddisznó alkotta a tálat. Ez már nem sikerült olyan pazarul mint a gulyás. A debrecenivel ilyen formában, ha netalán hungarikummá minősítik, többet biztosan nem találkozunk. A csirke annyira natúr lett, hogy semmi íze, a hátszín rágós, nem jól volt sütve. A vad sem. Fapofával végigettem amit tudtam, nem erre készültem. Nem maradtam éhes, de semmi több. Többet vártam, ezért még a hely atmoszférája sem kárpótolt. Desszertnek még kértem egy jegeskávét, amíg barátnőm borozott.

Jobb ételekkel, ilyen hangulattal, lehetne egy nagyon jó hely is, de mivel étterembe enni megyünk, a felszolgált főétel miatt, nekem nem lett a kedvencem. A kiszolgálás végig jól működött, figyelmesek, segítőkészek voltak. Az este végén kb. 9 ezer forintot fizettem. A hely maga viszont remek. Tegyetek egy próbát ti is.