Egy kellemes nyári hétköznapot mivel is lehetne jobban elütni, mint lekocsikázni szeretett magyar tengerünk partjára. Főleg ha a cél nem egészen egy órányira található tőlünk. A késő délutáni gyenesdiási koronglövészet után hol máshol vacsoráznánk. mint a régi kedvenc, nyárindító vonyarci étterem teraszán(Bock bisztróról majd később).

Nem volt kérdés, hogy idén is megnézzük a Terasz éttermet. Évek óta elégedett vagyok az itteni ételek minőségével. A strand 100 méter, a parti büfékre kellemes alternatíva, minőségileg ég és föld. És persze nyáron mi lehetne jobb mint egy kellemesen árnyékolt, hatalmas 160 férőhelyes terasz. A Balaton hullámzik, az osztrák turisták a helyükön.

A hely a tavalyi évhez képest nem sokat változott, ahogy néztem a hatalmas étlapjuk sem. De hát minek is, ha ez bevált, és kis túlzással az összes ételt belesűrítették amit egy szakács ismer, a magyaros, a keleti, a mediterrán konyhát és még a pizzákat is belértve. Szerintem van vagy 20 oldal, és nagyon apró betűkkel. De így is sikerült választani. Pizzát itt még soha nem ettem, kemencében sütik, előttünk nyújtják a tésztát, jópofa, de most sem fogok. Választásom ismét egy lazac steakre esett, előétel/leves most meg sem fordult a fejemben, mindjárt mutatom miért. 

Hát persze, hogy az üdvözlőfalatok, ami itt egy finom, jól fűszerezett libazsírt, és kenyeret takar. Ezzel a gesztussal a vendég lényegesen jobban viszonyul az esetlegesen hosszúra nyúlt percekhez, amíg megkapja a rendelést és persze értékeli is, tehát a hely is jól jár. Kell! Ízlett, két szeletet bevállaltam a kosárból. A rendelésünkre sem kellett sokat várni, így, hogy elfoglaltuk magunkat, az idő is gyorsabban elrepült. És megérkezett:
Fetás-parajos vörös lazac burgonyatallérokkal, olasz paradicsomszósszal

Az étellel mint máskor, most is elégedett voltam. A lazac bőre ropogós, húsa kellemes ízre, állagra egyaránt. A feta és paraj tökéletes kísérője az ételnek, viszont a paradicsomszósz, na az nekem nem jött át. Persze ez lehet egyéni ízlés kérdése. Így számomra az étel összképét tekintve sajnos semleges maradt. Legközelebb mással próbálkozok. A két fő ételért, borral és limonádéval kb. 6500 forintot fizettünk. Az eddigi tapasztalatok alapján, mindent egybevetve a Terasz egy jó hely. Jó minőségű ételek, kellemes kiszolgálással, üdvözlőfalatkákkal, és korrekt árakkal. Mindez a parttól pár percnyire.

Terasz étterem

Vonyarcvashegy, Arany János utca 7/1

Nyitva tartás: minden nap 11:00 - 00:00

E-mail:

info@terasz-etterem.hu

Telefon/Fax:

+36 83 349 063

Mobil:

+36 20 123 4567

Sosem tartottam vonzónak Zalaegerszeget mint várost, most mégis úgy alakult, hogy újra itt próbálkoztunk, ezúttal nem hiába. Először a Tóka étteremre gondoltunk, de ott rossz napot fogtunk ki: Rendezvény miatt zárva. Semmi baj, telefon elő és barátnőmmel már gugliztuk is a lehetséges opciókat. A Véndiófát már többen is ajánlották, ezért ez mellett döntöttünk, hátha nem ér most csalódás.

Jelentem nem ért.

Az étterem pont a város másik végén volt, ami nekem már peremkerület, főleg úgy, hogy Zalaegerszeg számomra egyet jelent a fő utcával. Valójában lámpákkal együtt is bő 10 perc alatt odaértünk.

Az épület valószínüleg, nemrég esett át egy komolyabb felújításon, kívül belül egyaránt.

Belépve modern hatású légkör, magyaros, nemzetközi, táj jellegű ízekkel megkombózva. Mikor beléptünk, felmerült bennem, hogy itt ma nem tudunk leülni, ugyanis egy kb. 40 fős társaság ünnepelt az étteremben és a többi asztalnál is kisebb társaságok. De félelmünk alaptalannak bizonyult, sőt még választhattunk is a két! szabad asztal közül. Előtte persze örömmel konstatáltuk, hogy már a desszertek végén járnak, így nem kell órákat ülnünk éhesen. Olyannyira nem kellett, hogy az étlapról választani több időbe telt, mint azt elkészíteni és felszolgálni. Tényleg nehéz volt. Rohadt sok ételt tartanak. Végül egy fokhagymakrémlevest rendeltem, majd főételnek egy lazacsteaket gnoccival. A leves szupergyorsan érkezett. 

Fokhagymakrémleves házi roppanccsal. Ilyen formában még sosem tálaltak fel nekem fokhagymakrémlevest, de tetszik. Íze pont mint otthon, ahogy anya csinálja(rutin, meg az évek), és a roppancs se volt rossz. Mire végeztünk és elvitték a leveseket, azonnal kaptuk a főételeket. Közben az étterem megfogyott, majd újra megtelt.

A mozarellával, paradicsommal, pestoval grillezett lazacsteak, spenótos gnoccival:

A lazac húsára nem volt panasz, sütése, állaga jó, igaz kicsit szétesve érkezett, de ízével semmi baj nem volt. A spenótos gnocci is bejött a halhoz, a grillezett paradicsommal szépen kiegészített minden falatot. Egyedül talán a sajtba lehetett belekötni. De ettől most eltekintünk. 

Összességében, ez egy kellemes hely Zalaegerszegen. A személyzet segítőkész, a konyha rutinos, nem kell órákat várni még nagyobb tömegnél sem. Az árak nagyon jónak mondhatóak, főleg ilyen minőségű felszolgált ételek mellett. A leves 450, a lazacsteak 1990 forint volt. Ez mind meg is látszik a hely forgalmán, kora vacsoraidőben folyamatosan cserélődő asztalokkal is rengetegen voltak. A helyiek szeretik, és van miért. Ha éhes vagy ugorj be, nem fogod megbánni!

VÉNDIÓFA ÉTTEREM

Nyitvatartás:

Ha már Balaton, akkor gondoltam meglátogatjuk egyik régi, jól bevált éttermem. De az sajnos nem volt nyitva(erről majd megemlékezünk egy későbbi posztban).

Mivel Hévíz útba esett és arra nem sokat járok, így ezt választottuk új úti célnak. A képek a weboldalon elég meggyőzőek voltak, a kérdés eldőlt, irány Hévíz, Római Pince. A városban nagy volt a nyüzsgés, vodka, kaviár még a fagyiban is. Hiába, ha már hozzák a rubelt, valamit mutatni kell. Az étterem az egregyi városrészben található. Mivel a környéket egyáltalán nem ismertük, ezért a gps navigált, amivel általában semmi gond, de mindig vannak kivételek. A helyzet akkor lett furcsa, mikor elfogyott az aszfalt a kerekek alól. 1,5 km volt a célig, itt már nem volt visszaút, bevállaltuk.

Vadregényes utunkat letudva, megpillantottuk a gyönyörű panorámát. És persze, hogy ott már megvolt a hiányzó aszfalt is(amin hazafele egyenesen legurultunk a városba). Egy két rossz szó a gps-re, majd leparkoltunk pont a hely előtt. Megérkeztünk:

Az egész hegyi úton jobbról-balról vendéglők, pincék, vendégházak és rengeteg orosz. Barátnőmnek, ahogy nekem is azonnal megtetszett a hely. Nem az oroszok miatt.

Belépve egy panorámás kerthelyiség fogadott, ami félig tele volt. Pont annyira, hogy azért még lehetett válogatni az asztalok között. Leültünk megkaptuk az italokat, körbenéztünk, és elkezdtük böngészni az étlapot, ami teljes egészében a magyaros vonalat képviseli. Ami fájdalmasan érintett, az az, hogy olyan hosszúra sikerült, hogy nyugodtan lehetett volna belőle íratni egy olvasónaplót. Végül nehezen, de sikerült választani. Amíg vártunk nézegettünk, a pincét, panorámát, egymást. Nagyon jó hangulata volt a kerthelyiségnek, főleg úgy, hogy onnan néztük végig a napnyugtát.

Negyed óra sem telt el és már érkezett is a gulyásleves, direkt csészében kértem, hogy maradjon hely a főételnek is. Ezt utólag már bánom, mert a leves nagyon jól sikerült. Barátnőm is oda volt érte, pedig ritka, hogy gulyást rendelne. Most sem így történt, mosolyogva ette meg az én rendelésem. 

Közben mögöttünk többen is a blini-t, az orosz palacsintát keresték az étlapon. Ami persze nem volt. Újabb negyed óra után már kaptuk is mindketten a rendelt grill tálat, csárdásan.

Ha jól emlékszem (sajnos a honlapon az étlap nem elérhető), hátszín, roston csirke, debreceni kolbász, és talán vaddisznó alkotta a tálat. Ez már nem sikerült olyan pazarul mint a gulyás. A debrecenivel ilyen formában, ha netalán hungarikummá minősítik, többet biztosan nem találkozunk. A csirke annyira natúr lett, hogy semmi íze, a hátszín rágós, nem jól volt sütve. A vad sem. Fapofával végigettem amit tudtam, nem erre készültem. Nem maradtam éhes, de semmi több. Többet vártam, ezért még a hely atmoszférája sem kárpótolt. Desszertnek még kértem egy jegeskávét, amíg barátnőm borozott. 

Jobb ételekkel, ilyen hangulattal, lehetne egy nagyon jó hely is, de mivel étterembe enni megyünk, a felszolgált főétel miatt, nekem nem lett a kedvencem. A kiszolgálás végig jól működött, figyelmesek, segítőkészek voltak. Az este végén kb. 9 ezer forintot fizettem. A hely maga viszont remek. Tegyetek egy próbát ti is.

Római Pince

Nyitva tartás: 

Hétfő - Péntek: 12:00 - 22:00
Szombat 12:00 - 22:00
Vasárnap 12:00 - 22:00

e-mail: info@romaipince-heviz.hu

Tel.: +36 30 916 9916

Cím: Dombföldi u. 2023/1, Hévíz, 8380

A tavasz ismét hozott egy új éttermet Szombathelynek. A nem rég nyílt Szent Márton utcai amerikai bisztróban, a Facefoodban jártunk, ahol a burgerekre voltunk kíváncsiak. 

A front könnyen észrevehető ha az ember mellette kocsikázik, ám amíg nem találkoztam velük facebookon, nem volt világos mi a az étterem profilja. Na de ez is kiderült, van hamburger, menni kell. Egy laza hétvégi kirándulás után ugrottunk be egy burger menüre. Belépve már rögtön meggyőzött a hangulata, gondoltam végre megtaláltam az igazi burgerest, jó hely, jó kaja. Pedig még nem is rendeltem.

Az amerikai életérzés Szombathelyen.

A hely majdnem tele volt. Amikor leültünk, már ott is termett a rendkívül barátságos személyzetből valaki felvenni a rendelésünk. Ekkor tudtuk meg, hogy a burgerre egy órát kell várni. Semmi gond, ezért jöttünk, megvárjuk. Közben érdeklődtem a buci felől, kiderült helyben sütik és semmi mirelit. Ígéretes hozzáállás, fejemben már lila köd. A burgerkínálat tíz "gyáriból" áll, és ha szeretsz legózni válogathatsz magadnak a feltétekből. Kíváncsi voltam mennyire jól működnek az alap variációk, így egy Pumpkinhead burgert(tökmag, mangó, mustár, füstölt sajt, jalapeno) választottam menüben. Barátnőm egy classic sajtburgert rendelt.

Nem voltunk éhesek, szinte röpült az idő abban a negyvenöt percben amíg elénk kerültek a burgerek. Na de megérte? A válasz egyértelműen, nem.

A pumpkinhead burger menüben. Hasábburi körettel érkezik, kis adag facefood szósz, pirított hagyma, sült kukorica és fél liter Pepsi. A szósz nagyon nem jött át, valami elcseszett provance-i hagymás mártásra emlékeztetett, de ezt majd mindenki eldönti magának.

A lényeg, vagyis a burger nem nézett ki rosszul. Ami viszont probléma, az a buci. Lehet, hogy helyben készült, de állagát tekintve elég régen, semmi íze. Két tenyerem között el tudtam volna morzsolni az egészet. Így nekem nem extra a helyben sütött pékárú.

A buciban a szószon feküdtek a jalapeno paprikák, némi vitamin, úgy mint a jégsaláta, lila hagyma, némi mustár, pár szem tökmag. A húspogácsa a laposabb fajta, elvileg 130 grammos. Ami nekem és barátnőmnek is túl volt sütve, semmi íz, semmi szaft (ez az egész burgerre jellemző volt). A kompozíción a húspogácsára olvasztott sajt és a bacon se tudott segíteni. Nagy elvárásokkal érkeztünk, csalódottan távoztunk.

Mindezért 4500 forintot fizettem. Árak tekintetében a burgereknél 2890 forint a plafon, de ott már a húspogácsa 390 grammos kiszerelésben érkezik. Véleményem szerint a hangulat jó, a burgereken még van mit finomítani. Pár hét, talán hónap múlva majd megírjuk van-e változás pozitív irányba. Addig az igények majd úgy is eldöntik indokolt-e. Kipróbálni mindenképp érdemes, a kínálat része még a pizza, steakek, további amcsi ételek és desszertek, amiket még nem volt módunk kipróbálni.

American Facefood Bar

Cím: 9700 Szombathely,Szent Márton utca 16.

Mobil: 0670 513 5373

Nyitva tartás:

Hétfő - Csütörtök: 11.00 - 22.00

Péntek - Szombat: 11.00-01.00

Vasárnap: 12.00 - 22.00

Tavaly óta egyre többször került szóba ismerősöknél, barátoknál a rumi Horgásztanya étterem. Általánosan mindenki jó véleménnyel volt a helyről, így nálunk is be volt már tervezve egy ideje a kóstoló. Jómagam szeretem a halászlét és úgy általánosságban mindent ami halból van, a rengeteg ajánlás után bizakodva érkeztünk, ezúttal egy jó barát tartott velem. Barátnőmmel már párszor zátonyra futottunk, nem voltunk képben a nyitva tartást illetően. De ha nehezen is, oda értünk. Öt óra környékén érkeztünk, én futás után, tehát éhesen.

Belépve rögtön kaptunk egy asztalt. A rövid étlapot átfutottam, igaz mindenképp halat akartam, ha már horgásztanya. Egyedül a halászlében voltam biztos, majd a pincér tippjére, rendeltem egy harcsapaprikást vargányával. A kiszolgálásnál minden a helyén volt, kérdésemre kiderült az étterem 1999-óta üzemel, ami tavaly teljes felújításon esett át. Úgy látszik sokan csak ekkor találtak rá, én legalábbis azóta hallok róla. Az italok rögtön érkeztek, amíg vártunk körbenéztem a helyen. Közben egyre több asztal telt meg.

A belső tér letisztult, kellemes. Az étterem egy légtérben van egy sörözővel, jól leválasztva, nem zavaró.

Ezeket elnézve, biztosan van tudás, recept, és friss hal is hozzá.

Nem sokat kellett várni, érkezett is a kilenc! deci harcsa halászlé, kenyérrel. Amihez így ketten fogtunk hozzá.

Ízre kellemes, a hal állagra nagyon jó, ahogy szeretem. Még egy kis tüzesség hiányzott nekem belőle amit egy kis chilivel rögtön orvosoltam. Halban gazdag, semmiképp sem egy emberes adagról volt itt szó. Kezdtem jól lakni, de még egy tányérral muszáj volt ennem. Egyedüli negatívum a halászlével kapcsolatban, hogy mikor kihozták tűzforrón gőzölgött, ám a lé felső harmadát elég langyosak éreztem, kicsit átkeverve az aljával, már minden rendben volt. Összességében, ízre nagyon jó. Valószínű, hogy fogok élni a lehetőséggel és nyáron, ha az alkalom úgy kívánja, innen viszek majd egy kondérral. Egy szóval: Ízlett.

Ekkor még nem gondoltam arra, hogy a közelgő főétel is hasonlóan hatalmas mennyiségben érkezik, de persze így is lett. A két étel között úgy öt perc pihenő jutott, és már kaptuk is:

Harcsapaprikás túrós csuszával, vargányával. Nem kicsi...hatalamas adag, és finom is.

Erre már a hasam nem volt felkészülve, pedig belekóstolva finom. A túrós tészta is megfelelő volt, nincs vele baj. A hal pár fokkal jobban ízlett, nem főtt szét, a szaft kellően vastag. Ez is ötös. És ez az adag...Ha csak fő ételt eszek, talán, de így ez már esélytelen volt. Haverom mondta egyszer amolyan csúcs gasztró kóstoló után, hogy jó jó, de 120 kilós apósa ezzel csak felizgatja a gyomrát. Na ezt a helyet neki is fogom ajánlani és úgy általában mindenkinek aki enne egy jó halételt, vagy bármi hagyományos hazait. Deszertnek már nem maradt hely, legközelebb.

Mire megkaptuk a számlát, már szépen megtelt a hely, egy átlagos szerda este. Az árakat emlékezetből írom, sajnos étlapot nem találtam online. A halászlé kb. 1300 forint volt, a harcsapaprikás úgy 2200 forint körül lehet. Ez az árfekvés ilyen minőségű és adagú ételekért nagyon jó, sőt inkább olcsónak mondanám. A pincér még távozásunk előtt felhívta figyelmünk, hogy ha hétvégén érkeznénk mindenképp foglaljunk asztalt előre, mert borítékolható a telt ház. Ez azóta megerősítést is nyert, tehát mindenképp érdemes. Ha pénteken érkeznénk, különleges az étlapon nem szereplő ételekből is válogathatunk, legalábbis a facebook adatlapjuk ezt ígéri. Ha szereted a halat, hasad állj meg Rumban mindenképp, megéri.

Horgásztanya étterem

9766 Rum, Rákóczi Ferenc u. 9.

Tel.: 06 94 379 805

Nyitvatartás: 

Szerda-Szombat: 12:00-21:00

Vasárnap: 11:00-16:00